A gamelán egy mind a mai napig elő és virágzó, folyamatosan fejlődő zenei tradíciót jelöl. Maga
a kifejezés a gamel jávai igéből ered, ami ütést (hangszer megszólaltatása), illetve egy speciális
kalapácsot jelent, amit a gamelán hangszerek készítéséhez használnak.
A gamelán kifejezés a nyugati világban elsősorban az indonéz és maláj szigetvilágban elterjedt
bizonyos fém (többnyire bronz vagy vas) hangszerek csoportját (különböző méretű gongok és
fémlapok), illetve az azokon előadott zenét jelöli. Indonézián belül leginkább a Jáván, Balin,
Lombok és Kalimantan szigetén (magyar nevén Borneó szigetén, a hajdani Banjar
szultanátusban és a Kutai Kertanegara szultanátusban) megtalálható hangszeregyütteseket értik
ezen átfogó kifejezés alatt. Fontos megjegyezni, hogy a különböző kultúrtájakban más és más
névvel rendelkeznek mind a hangszeregyüttesek, mind az azokon megszólaló zenék. És nem is
biztos, hogy fémből készült hagszereket jelöl, hanem esetenként bambuszból, illetve fából
készült hangszeregyütteseket, vagy akár csupán a különböző hangszerek játékát imitáló
szájgamelánt, vagy ha úgy tetszik, acapella gamelánt. Vagyis a gamelán egy igen tág fogalom,
bizonyos zenei felfogást jelent. Legfontosabb ismérve a ciklikusság, a speciális időfelfogás és
tempókezelés, illetve a sajátos hangskálák (nem sztenderdizált skálák – kis túlzással élve, nem
találni két egyformán hangolt gamelán együttest).

Kétségtelenül a világban az egyik legismertebb gamelán tradíció a balinéz és a szundanéz
(nyugat-jávai) mellett a jávai (Jáva mint kultúrtáj elsősorban Közép-Jávát jelöli). Az utóbbi pár
száz évben két nagy kulturális központ alakult ki Közép-Jáván, ezek Jogjakarta és Surakarta.
Mindkét szultanátusban a szofisztikált udvari kultúra lett a mérvadó és iránymutató. Bár a két
szultanátus között csupán 60 km a távolság, ez mégis elég volt ahhoz, hogy a tradíció némileg
eltérjen egymástól a két helyen, és sajátos vonásokat, stílusjegyeket öltsön magára/ sajátos
vonások alakuljanak ki.

en. Gamelan is a musical tradition that is still alive and thriving today, constantly evolving. The term itself originates from the Javanese verb "gamel," which means to strike (indicating the sounding of an instrument) or to use a special hammer in the making of gamelan instruments.
In the Western world, the term "gamelan" primarily denotes a group of metal musical instruments, mostly made of bronze or iron, including various-sized gongs and metal plates, along with the music performed on them. Within Indonesia, it is most commonly associated with ensembles in Java, Bali, Lombok, and Kalimantan (also known as Borneo, encompassing the former Banjar Sultanate and the Kertanegara Sultanate of Kuta). It is essential to note that different cultures have different names for both the instrumental ensembles and the music they perform. Additionally, the term does not necessarily imply instruments made of metal; it can also refer to ensembles made of bamboo or wood, or even those imitating the playing of various instruments, like acapella gamelan. In other words, gamelan is a broad term representing a specific musical conception. Its key features include cyclicality, a unique sense of time, tempo management, and the use of specific scales (non-standardized scales - to emphasize, no two gamelan ensembles are tuned exactly alike).
Undoubtedly, one of the most well-known gamelan traditions globally includes the Balinese and Sundanese (West Javanese), as well as the Javanese (primarily referring to Central Java culturally). Over the last few centuries, two major cultural centers have emerged in Central Java: Jogjakarta and Surakarta. In both sultanates, sophisticated court culture became dominant and guiding. Despite the mere 60 km distance between the two, it was enough to cause some divergence in the tradition, leading to the development of unique characteristics and stylistic features in each place.
Back to Top